Ha van saját weboldalad, előbb-utóbb szembe fog jönni egy ilyen mondat:
„Ehhez módosítani kell a domain DNS-beállításait.”
Remek.
Belépsz a szolgáltatódhoz, megkeresed a DNS-kezelést, és ott vár egy kisebb betűleves:
A, AAAA, CNAME, MX, TXT, NS, TTL…
Ilyenkor két út van. Az első, hogy bemásolod valahova azt az értéket, amit kaptál, rákattintasz a Mentés gombra, majd reménykedsz.
A második, hogy nagyjából megérted, mit csinálsz.
Én határozottan a másodikat javaslom.
Nem azért, mert mindenkiből rendszergazdát szeretnék faragni. Hanem azért, mert ha van saját WordPress weboldalad, néhány DNS-alapfogalom ismerete rengeteg későbbi fejvakarástól tud megmenteni.
Kezdjük ezzel, mert sok félreértés innen indul.
Legyen a domainünk:
websmart.hu
Ez az interneten használható nevünk, amit könnyű megjegyezni és beírni.
A WordPress weboldal viszont valójában egy szerveren található, amely hálózati címmel rendelkezik.
Nagyon leegyszerűsítve tehát:
domain → valamilyen rendszer megmondja, hol van a szerver → megjelenik a weboldal
Ez a „valamilyen rendszer” a DNS, vagyis Domain Name System.
Úgy képzeld el, mint az internet egyik hatalmas címjegyzékét.
Te tudod, hogy websmart.hu.
A számítógépeknek viszont azt kell megtudniuk, hogy ezt hol találják meg. Ebben segít a DNS.
Ezt érdemes nagyon jól megjegyezni. Domain: az internetes neved.
DNS: megmondja, hogy az adott névhez tartozó különböző szolgáltatásokat hol kell keresni.
Tárhely: az a szerver, ahol például a WordPress weboldalad ténylegesen fut. A három szolgáltatásnak nem is kell ugyanannál a cégnél lennie.
A domained lehet az egyik szolgáltatónál, a DNS-kezelésed egy másiknál, a WordPress tárhelyed pedig egy harmadiknál.
És még a levelezésed is lehet egy negyediknél. Elsőre ez bonyolultnak hangzik, pedig éppen ez a DNS egyik nagy előnye.
Képzelj el egy útbaigazító táblát.
Az egyik sor azt mondja:
A weboldalt ezen az IP-címen keresd.
Egy másik:
A www cím ugyanahhoz a szolgáltatáshoz tartozik.
Egy harmadik:
Ezzel a szöveggel igazolható, hogy én rendelkezem a domain felett.
Ezek a DNS rekordok.
Különböző feladatokra pedig különböző rekordtípusokat használunk.
Az egyik legfontosabb az A rekord.
Feladata, hogy egy nevet egy IPv4-címhez kapcsoljon.
Például:
websmart.hu → 192.0.2.10
Ez természetesen csak példa IP-cím.
A lényeg az összefüggés. Amikor valaki megnyitja a websmart.hu címet, a DNS segítségével megtudható, melyik szerveren kell keresni a weboldalt.
Ezért találkozhatsz A rekord módosításával például akkor, amikor új tárhelyre költözteted a WordPress oldaladat. Az új tárhelyszolgáltató ad egy IP-címet, te pedig a DNS-ben átirányítod oda a domaint.
Nem változott meg a domain. Csak azt mondtad az internetnek:
„Mostantól itt keressétek a weboldalamat.”
Ha már DNS-kezelőt nézegetünk, szinte biztosan találkozunk AAAA rekorddal is.
Nem elírás.
Az A rekord IPv4-címet használ, az AAAA rekord pedig IPv6-címhez kapcsolja a nevet.
A működés alapelve ugyanaz. Ha egy szolgáltató kifejezetten megad A és AAAA rekordot is, mindkettőt a kapott dokumentáció szerint érdemes beállítani.
A CNAME, vagyis Canonical Name rekord egy kicsit másképpen működik.
Itt nem feltétlenül azt mondjuk meg, hogy:
valami → IP-cím
hanem például:
www.websmart.hu → websmart.hu
Vagy egy aldomain esetében:
app.websmart.hu → valamilyen-szolgaltato.example
Vagyis egy nevet egy másik névhez kapcsolunk. Ez külső szolgáltatások bekötésénél különösen gyakori. Lehet, hogy egy szolgáltató azt mondja:
Hozd létre az
appnevű CNAME rekordot, és irányítsd az általunk megadott címre.
Ha tudod, mi a CNAME, ez már nem hangzik különösebben ijesztően.
A TXT rekord más jellegű.
Nem feltétlenül azt mondja meg, hová menjen egy látogató. Szöveges információt helyezhetünk el vele a domain DNS-ében. És ez meglepően sok mindenre használható.
Az egyik legjobb hétköznapi példa erre a Google Search Console.
Amikor egy teljes domaint szeretnél hozzáadni a Google Search Console-höz, a Google szeretné ellenőrizni, hogy valóban rendelkezel-e vele.
Ehhez kaphatsz egy ehhez hasonló értéket:
google-site-verification=xxxxxxxxxxxxxxxx
Ezt TXT rekordként hozzáadod a domain DNS-éhez.
A Google lekérdezi a DNS-t. Megtalálja a neki szánt értéket.
Ezzel igazolható, hogy olyan hozzáférésed van a domainhez, amellyel a DNS-beállításokat módosíthatod.
És kész.
Nem kellett fájlt feltölteni a WordPressbe. Nem kellett plugint telepíteni. A domain szintjén történt meg az ellenőrzés.
Ugyanezzel a logikával számos más szolgáltatás is használ DNS rekordokat domain-hitelesítésre.
Ezért érdemes megjegyezni:
TXT rekordot látsz? Nem biztos, hogy bárhová „irányít”. Lehet, hogy valamit igazol vagy közöl.
Itt van az a pont, ahol gyakran összekeveredik két dolog. A DNS rekordok tartalmazzák az információkat.De honnan tudja az internet, hogy hol keresse ezeket az információkat?
Ebben játszanak fontos szerepet a domainhez tartozó névszerverek, vagyis nameserverek. Nagyon leegyszerűsítve azt mondják meg:
„Ennek a domainnek a hiteles DNS-információját ezeken a szervereken keresd.”
Ez azért fontos, mert attól, hogy valahol regisztráltad a domaint, még egyáltalán nem biztos, hogy ugyanott kezeled a DNS rekordjait.
Ha tehát belépsz a domainregisztrátorodhoz, és nem találod azt az A vagy TXT rekordot, amit keresel, nem biztos, hogy eltűnt.
Lehet, hogy egyszerűen nem ott van a DNS-zónád kezelve.
Ez nagyon nem ugyanaz.
Ha módosítasz egy A rekordot, megváltoztathatod például azt, hogy hol keressék a weboldalt. Ha hozzáadsz egy TXT rekordot, például igazolhatsz egy külső szolgáltatást.
Ha viszont névszervert módosítasz, azzal azt változtathatod meg, hogy mely rendszer kezeli a domain hiteles DNS-zónáját. Ez már lényegesen nagyobb beavatkozás.
Ezért ha egy szolgáltató azt írja:
„Adj hozzá egy TXT rekordot…”
abból nem következik, hogy a domain névszervereit is át kell állítanod.
Sőt.
Ne állítsd át őket csak azért, mert valahol találtál egy útmutatót, amelyik ezt mutatja.
A DNS-kezelőben találkozhatsz egy TTL nevű értékkel is.
Ez a Time To Live.
Nagyon leegyszerűsítve azt szabályozza, hogy egy DNS-válasz mennyi ideig tárolható gyorsítótárban.
Ezért történhet meg DNS-módosítás után az a klasszikus helyzet, hogy:
„Nálam már működik.”
„Nálam még nem.”
A DNS-változások terjedése és a gyorsítótárak miatt nem feltétlenül mindenki ugyanabban a pillanatban kapja az új információt.
Tehát ha megváltoztattál egy rekordot és öt másodperc múlva még a régi eredményt látod, attól még nem biztos, hogy bármit elrontottál.
Van egy nagyon egyszerű szabályom:
Mielőtt hozzányúlok, elmentem a jelenlegi állapotot.
Képernyőkép.
Export.
Másolat.
Nekem teljesen mindegy. Csak legyen meg, mi volt előtte.
DNS-nél ugyanis könnyű egy működő rendszerből nem működőt készíteni.
És ha valami félremegy, óriási különbség van aközött, hogy:
„Hmmm… vajon mi volt itt?”
vagy:
„Rendben, ezt módosítottam, visszaállítom.”
Ha egy szolgáltató azt mondja:
Hozd létre ezt a TXT rekordot ezzel az értékkel.
akkor pontosan azt az értéket használd. Ha CNAME-et kér, ne készíts helyette A rekordot azért, mert szerinted az is jó lesz.
És ne egy négyéves blogbejegyzésből másold ki a szolgáltató akkori beállításait. Használd az aktuális dokumentációját.
Ha csak ennyit jegyzel meg ebből a cikkből, már megérte:
DOMAIN
↓
NÉVSZERVER – hol található a DNS-zóna?
↓
DNS REKORDOK
↓
A / AAAA – melyik IP-címen van a szolgáltatás?
CNAME – melyik másik névre mutasson?
TXT – milyen információt vagy igazolást tegyünk közzé?
↓
WEBOLDAL / KÜLSŐ SZOLGÁLTATÁS
Ennél persze a DNS jóval többre képes.
De egy WordPress oldal üzemeltetőjeként már ezzel a tudással is sokkal könnyebben megérted, mi történik, amikor egy szolgáltatás arra kér:
„Módosítsd a domain DNS-beállításait.”
És van még egy nagy terület, ahol ugyanezekkel a DNS-beállításokkal fogsz találkozni:
a saját domaines levelezés.
Ott jön képbe az MX, SPF, DKIM és DMARC.
Erről szól a következő rész.