Van egy saját domained:
cegem.hu
És természetesen nem cegem@gmail.com címről szeretnél levelezni, hanem mondjuk:
hello@cegem.hu
Eddig egyszerű.
De hol van valójában ez a postafiók?
A weboldal tárhelyén?
A domain szolgáltatójánál?
A Google-nél?
A Microsoftnál?
Bárhol lehet.
A domain önmagában ugyanis nem határozza meg, hol működik a levelezésed.
Ezt is a DNS segítségével kötjük össze. És ezen a ponton találkozunk azokkal a rövidítésekkel, amelyek elsőre úgy néznek ki, mintha valaki direkt megpróbálná elvenni az ember kedvét az egésztől:
MX, SPF, DKIM, DMARC.
Pedig van bennük rendszer. Nézzük meg emberi nyelven.
Tegyük fel, hogy eddig a tárhelyszolgáltatód kezelte a levelezésedet.
Van weboldalad és néhány postafiókod:
info@cegem.hu
ertekesites@cegem.hu
fecso@cegem.hu
Most úgy döntesz, hogy a levelezést átköltözteted Google Workspace-be, és ezeket a címeket ezentúl Gmailben szeretnéd használni.
Fontos:
a domained ettől nem változik meg. A WordPress weboldaladnak sem feltétlenül kell elköltöznie. Csak a levelezés kerül máshová. Ezt kell valahogy közölnünk az internettel.
Erre szolgál az MX rekord.
Az MX jelentése Mail Exchange.
Ez mondja meg a levelet küldő rendszereknek, hogy az adott domainhez tartozó bejövő leveleket mely levelezőszervernek kell átadniuk.
Ha valaki levelet küld erre:
info@cegem.hu
a küldő levelezőrendszernek valahogy meg kell tudnia:
„Rendben, de hol találom a cegem.hu levelezőszerverét?”
Lekérdezi a domain MX rekordját. Az pedig megmondja. Ha a céges levelezést Google Workspace kezeli, a DNS-ben a Google által előírt MX-beállításokat kell használnunk.
Innentől az internet számára nagyjából ezt mondjuk:
Weboldal? A webtárhelyen keresd.
E-mail? A Google levelezőrendszerének add át. Ugyanaz a domain. Két teljesen külön szolgáltatás.
A levelek fogadásának irányításához ez a központi lépés.
De a modern e-mail ennél többről szól.
Van ugyanis egy másik probléma:
Honnan tudja a fogadó levelezőrendszer, hogy egy @cegem.hu feladót feltüntető levél tényleg olyan rendszertől érkezett, amely jogosult a domain nevében levelet küldeni?
Hiszen bárki megpróbálhatja azt írni a levélre, hogy:
From: ugyvezeto@cegem.hu
Attól még nem ő az ügyvezető.
Itt kezdődik az e-mail-hitelesítés.
Az SPF, vagyis Sender Policy Framework segítségével a domain tulajdonosa közzéteheti, mely rendszerek jogosultak a domain nevében e-mailt küldeni.
Az SPF információt ma jellemzően TXT rekordban publikáljuk a DNS-ben.
Például ha Google Workspace-t használsz, az SPF-beállításodban szerepelhet, hogy a Google levelezőrendszere jogosult a domained nevében küldeni.
Ez azonban egy nagyon fontos kérdést rögtön felvet.
Egy WordPress weboldalnál könnyen lehet, hogy nem.
Levelet küldhet például:
És itt már könnyű hibázni. Nem az a cél, hogy minden lehetséges szolgáltatást ész nélkül engedélyezzünk. Az a cél, hogy pontosan tudjuk:
mely rendszerek küldhetnek jogosan levelet a domainünk nevében.
A következő szereplő a DKIM, vagyis DomainKeys Identified Mail.
Itt már kriptográfiai megoldást használunk. Nagyon leegyszerűsítve a levelezőrendszer a kimenő üzeneteket egy privát kulcs segítségével digitálisan aláírja.
A hozzá tartozó publikus információ DNS-ben érhető el. A fogadó levelezőrendszer ennek segítségével ellenőrizheti az aláírást.
Ez két fontos dologban segít:
valóban egy jogosult rendszer írta-e alá a levelet,
és
változott-e az üzenet releváns része az aláírás után.
Ha Google Workspace-t használsz, a DKIM beállításához a Google adminfelületén generálhatod a szükséges adatokat, majd az előírt DNS rekordot létrehozod a domained DNS-zónájában.
Ezután a Google a domainedhez tartozó kimenő leveleket DKIM-mel aláírhatja.
Majdnem. Mert még mindig kell valaki, aki megmondja:
mi történjen akkor, ha valami nincs rendben?
Erre szolgál a DMARC.
A DMARC teljes neve:
Domain-based Message Authentication, Reporting and Conformance.
A gyakorlatban összekapcsolja az SPF/DKIM ellenőrzések eredményét a felhasználó által látható feladó domainjével, és lehetőséget ad arra, hogy szabályt adjunk a fogadó rendszereknek.
Nagyon leegyszerűsítve:
„Ha valaki az én domainem nevében küld levelet, de az üzenet nem felel meg az előírt hitelesítési feltételeknek, akkor ezt így kezeld.”
A DMARC házirendnek különböző szigorúsági szintjei lehetnek.
p=none
Alapvetően megfigyelés. Nem kérünk különleges elutasító vagy karanténkezelést a DMARC alapján, viszont riportokat gyűjthetünk.
p=quarantine
A DMARC-on elbukó üzeneteket a fogadó fél kezelje gyanúsabban, például kerülhetnek spam/karantén jellegű kezelésbe.
p=reject
A DMARC-on elbukó üzeneteket a fogadó rendszer utasítsa el.
És itt fontos megállni egy pillanatra.
Nem feltétlenül jó ötlet azonnal p=reject értékkel kezdeni.
Ha ugyanis van egy elfelejtett rendszered, amely jogosan küld levelet a domained nevében, de nincs megfelelően beállítva, könnyen saját magadat kezded blokkolni.
Én ezért először feltérképezném, mi küld levelet a domain nevében, rendbe tenném az SPF-et és DKIM-et, figyelném a DMARC-riportokat, és csak utána szigorítanék.
Most már látszik a rendszer.
Hová menjen a bejövő levél?
Megmondja, mely levelezőrendszer fogadja a domain leveleit.
Ki jogosult a domain nevében küldeni?
A DNS-ben közzétett szabály segítségével felsorolhatjuk az engedélyezett küldési infrastruktúrát.
Kapott a levél ellenőrizhető digitális aláírást?
Kriptográfiai ellenőrzést tesz lehetővé.
Összhangban van a hitelesítés a felhasználó által látott feladó domainjével, és mit tegyen a fogadó rendszer, ha nincs rendben?
Szabályokat és riportolási lehetőséget ad.
Együtt már sokkal érthetőbb, mint külön-külön a négy rövidítés.
Az előző DNS-cikkben már találkoztunk vele.
A TXT egy DNS rekordtípus, amelyben szöveges információkat lehet közzétenni.
Az SPF-et ma TXT rekordban publikáljuk.
A DKIM publikus kulcsához szükséges adat is gyakran TXT rekordban jelenik meg.
A DMARC házirend szintén TXT rekordként kerül a DNS-be, egy speciális _dmarc név alatt.
Ezért amikor belépsz a DNS-kezelődbe, nem feltétlenül fogsz találni külön nagy gombokat, hogy:
SPF
DKIM
DMARC
Gyakran TXT rekordokat fogsz létrehozni. A jelentésüket a bennük lévő adatok és a rekord neve adja.
Van egy olyan hiba, amibe könnyű beleszaladni. Tegyük fel, hogy már van SPF rekordod.
Bekötsz egy új szolgáltatást, amely azt mondja:
„Hozd létre ezt az SPF rekordot.”
És te létrehozol még egyet.
Ez általában nem a helyes megoldás. Egy domainhez nem több, egymással versengő SPF policy-t szeretnénk létrehozni. Az engedélyezett küldőket egyetlen érvényes SPF-szabályban kell megfelelően összeállítani.
Vagyis DNS-nél megint érvényes az egyik kedvenc szabályom:
először nézd meg, mi van már ott. Utána módosíts.
Ez az a pont, ahol a DNS és a WordPress világa nagyon szépen összeér.
A weboldalad küldhet:
De attól, hogy a WordPress létrehozza az üzenetet, még egyáltalán nem mindegy, milyen rendszer kézbesíti azt. Ezért használunk gyakran SMTP-t vagy külön tranzakciós e-mail szolgáltatást a WordPress mellett.
És ezért kell a DNS-hitelesítést is ahhoz igazítani, hogy valójában milyen rendszerek küldenek levelet.
Ez a megfogalmazás hétköznapi értelemben működik, technikailag viszont több lépés történik.
A saját domainünk megmarad:
cegem.hu
A weboldal maradhat a meglévő tárhelyen. A bejövő levelezést az MX rekordokkal a Google rendszeréhez irányítjuk. Az SPF segítségével engedélyezzük a megfelelő küldési infrastruktúrát. Bekapcsoljuk és DNS-ben publikáljuk a DKIM hitelesítéshez szükséges adatokat. Majd megfelelő DMARC szabályt alakítunk ki.
Ebből lesz egy rendesen felépített saját domaines levelezési rendszer.
Ezt külön kiemelném.
Ha működő céges levelezést költöztetsz egyik szolgáltatótól a másikhoz, ne az MX rekord átírása legyen az első lépés. Előbb legyenek létrehozva és megfelelően előkészítve az új felhasználók és postafiókok.
Ha régi leveleket is költöztetsz, legyen migrációs terved. Legyen meg a jelenlegi DNS-beállítások mentése. Legyen tiszta, mely rendszerek küldenek a domain nevében e-mailt.
És csak ezután jöjjön az átállás.
Mert egy DNS rekordot két perc alatt át lehet írni. Egy rosszul megtervezett céges levelezésköltözést viszont utána jóval tovább lehet javítgatni.
Amikor legközelebb meglátod ezeket a rövidítéseket, ne a technikai definíciókat próbáld felidézni.
Inkább ezt:
MX → HOVÁ érkezzen a levelem?
SPF → KI küldhet a nevemben?
DKIM → TÉNYLEG egy jogosult rendszer írta alá?
DMARC → MIT TEGYÜNK, ha a hitelesítés nincs rendben?
Ha ezt megérted, már nem vakon másolgatod a DNS rekordokat.
Tudni fogod, hogy az adott beállítás mire való, mit befolyásol, és miért van rá szükség.
És pontosan ez az a DNS-tudás, amire egy weboldal tulajdonosának szerintem szüksége van.